Оригинален текст
Egy hete, hogy szenvedek... йs te tudod, hogy itt valaki vбr.
"Figyeli az utakat, gyere mбr!"
Kцsz, hogy jцssz, йs mindened kiteszed,
Ledobom a gбtlбsaimat йs kimegyek
Az erkйlyre. Magamat kizбrom, szнvemet kitбrom,
Йs ma is odakiбltom,
Hogy nincs a helyzetemben semmi, - de semmi! -
Amit ne lehetne kissй jobbб tenni.
Бj lav jъ!
Szйgyellem, de kellesz piszkosul!
Бj lav jъ!
Ne hagyj engem нgy бrtatlanul!
Бllнtom, a szнvem egy rom, s nyom.
Leromlott a bizonyнtvбnyom.
S az бllapotom? Na az se normбlis!
Kйrdeztem az orvost: ugye hormonбlis?
Kivizsgбlt йs vйgьlis нgy szуlt:
Kutyabaj, csak egy бtlagos szнvkуr.
Meggyуgyul, s ha nyolc napon tъl is eltart,
A tьnetei szыnnek majd.
Бj lav jъ...
Бgy alб gyalбz a lбz.
A nagyapбm belemagyarбz a bal fьlembe.
Lefekьdni minek, hogyha nincs kivel? - kйrdem йn,
Mire нgy felel: Na idefigyelj!
Ugyanaz a nх lesz gyermekeid anyja.
Aki anyуsod lбnya, йs eljцn a napja,
Hogy nem йrted - nem ezt kйrted -,
Hбt miйrt tett veled ilyet ez az йlet?
Бj lav jъ...