Оригинален текст
FelhQbe hanyatlott a drйgeli rom,
Rб visszasьt a nap, бdбz tusa napja;
Szemkцzt vele nyбjas, szйp zцld hegy-orom,
Tetejйn lobogуs hadi kopja.
Kйt ifjъ tйrdel, kezьkben a lant,
Kopja tцvйn, mintha volna feszqlet.
Zsibongva hadбval a vцlgyben alant
Ali gyQzelem-ьnnepet qlet.
"Mйrt nem jцn a Szondi kйt dalnoka, mйrt?
Bьlbьl-szavu rуzsбk kйt mennyei bokra?
Hadd fqzne dalokbуl gyцngysorba fьzйrt,
OdaillQt egy huri nyakra!"
"Ott zцldel az ormу, fenn zцldel a hant
Zбszlуs kopjбval a gyaur basa sнrjбn:
Ott tйrdel a gyцngypбr, kezьkben a lant,
Йs pengeti, pengeti, sнrvбn."
Feljцve Mбrton, az oroszi pap,
Kevйly ьzenettel a bQsz Ali kьldte:
Add meg kegyelemre, jу Szondi, magad!
Mert meg nem marad itt anyaszьlte.
"Serbet, fьge, pбlma, sok dйli gyьmцlcs,
Mit csak terem a nagy szultбn birodalma.
Jу illatu fqszer, йs drбga kenQcs...
Ali gyQzelem-ьnnepe van ma!"
Mondjad neki, Mбrton, нm ezt felelem:
Kegyelmet uradtуl nem vбr soha Szondi,
Jйzusa kezйben kйsz a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.