Оригинален текст
1. közeli helyeken, dombokon-hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében,
közeli helyeken, dombokon-hegyeken,
most is visszhangzik a léptem.
R. itt ül az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól,
akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kísér senki utamon.
arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél.
porból lettem s porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek.
1., r.