Оригинален текст
Ha elnémul a város, oly magam vagyok
és egyedül sokszor rámtör; a depresszió,
ó, nem, ó én nem tudom, hogy ki vagyok
minek születtem választ nem kapok.
mond miért él az ember és hol van a cél?
... és tényleg van-e isten, mely bennünk él?
ó nem, ó én nem tudom, hogy ki vagyok
minek születtem választ nem kapok.
és sokszor sírnom kellett, ha nem bírtam már,
a cinizmus mögé rejtem, ha valaki bánt,
ó nem, ó nem tudom, hogy ki vagyok
az álarc lehullt, hát itt vagyok.
ha elnémul a város, oly magam vagyok,
és egyedül sokszor rám tör a depresszió,
egy könny lefolyik az arcomon,
ha elhagy minden; hát meghalok...