Оригинален текст
Esõ kopog a fekete ernyõn,
Vízesés látszik a sötétlõ mennybõl.
Vadgesztenye gurul, mossa a víz,
Elönt az áradat, lépni sem bírsz.
Ázik a várrom, hullik a vakolat,
Búsul a kõ; látott szebb napokat.
Faágról csurog a sárga levélre,
Hogy ne legyen senkinek terhére.
Esõ kopog a fekete ernyõn,
Vízesés látszik a sötétlõ mennybõl